A párkapcsolatban egy fontos tényező, hogy kinek mennyi alvásra van szüksége. Sokan nem tudják, hogy ez is születési adottság kérdése. Van, aki egészséges működéssel öt-hat órát alszik, és van, akinek az az egészséges, ha nyolc-kilenc órát alszik.
Mivel jó esetben mindkét ember napközben dolgozik, ezért az alvás különbözősége lerövidítheti az együtt töltött minőségi időt. Beleszólhat a vacsoraidőbe, a szexualitásba, a közös esti programokba.
Meg lehet próbálni alkalmazkodni a másik élettempójához, de ez hosszútávon haragot, neheztelést fog okozni a párkapcsolatban annak a félnek a részéről, aki az áldozatot hozza. Sokszor nem gondolunk bele, hogy mekkora nehézség fennmaradni a másik kedvéért, hogy közösen nézzünk egy filmet, miközben a szervezetünk már aludna. De fordítva sem könnyű: azért lefeküdni korán, mert a másik ember fáradt, és azt mondja, ez az egészséges dolog – idézőjelben – „időben” aludni.
A Self Essence képlet alapvetően megmutatja, hogy kinek mennyi alvásra van szüksége. Ráadásul erről a különbözőségről egyik fél sem tehet. Ilyenkor látszik, hogy a szeretet működik-e két ember között, és el tudják-e fogadni egymás egészséges működését. Viszont ha valaki ragaszkodik a saját nézőpontjához, hogy a másik csinálja rosszul, az könnyen tönkreteheti a párkapcsolatot.
Amíg az ember nem tudja, hogy létezik a Self Essence szerinti működés, addig hiheti azt, hogy a másik direkt ellenáll, vagy bosszantani akarja. Ez képes beindítani egy téves játszmajátékot.
Érdemes figyelni, hogy a két fél közül ki az, aki valóban meg akarja érteni a másikat. Mert ott bújik meg a szeretet, ahol az ember nem ragaszkodik mindig a saját igazához, hanem képes figyelni arra, amit a másik mond.
A legfontosabb, hogy az ember ne önigazolni akarjon, hanem értse meg azt a nézőpontot is, hogy vannak dolgok, amelyek az egyéni terhelhetőségek alapján működnek, amelyekről „nem tehetünk”, hanem az egészséges működésünkről van szó.
