Mi értelme van a vitának? Sok embernek őszintén elege van abból, hogy mindenki nagyon okos. Az „észosztó” szerepében lenni viszonylag könnyű. A másik oldalon állni, és mindezt türelmesen elviselni, már sokkal nehezebb feladat. Egy ügyfelem például azzal verte ki a biztosítékot a kollégáinál, hogy szinte minden helyzetben ugyanarra hivatkozott:– „Miért ne mondhatnám el a véleményemet?” A probléma azonban sokszor
„Már rohadtul elegem van abból, hogy a gyerekemnek mindenre van egy megjegyzése!” – mondta nekem egyszer egy édesanya teljes kimerültséggel a hangjában. Mit üzen valójában a sokat beszélő gyerek? Ismerős helyzet? Van az a gyerek, aki egyszerűen nem tud csendben maradni. Mindent kommentál, mindenhez hozzáfűz valamit, kérdez, véleményez, közbeszól. Sok szülő ilyenkor úgy érzi: „Miért nem tud
Volt már, hogy a gyereked azt mondta:„Nem érdekel!”„Hagyjál!” És te ettől rosszul érezted magad? Esetleg szorongtál, vagy úgy érezted, hogy nem vagy jó szülő? Elgondolkodtál már azon, hogy lehet, nem is arról van szó, hogy te hibáztál? Hogy a gyereked elutasító viselkedése mögött nem feltétlen sértettség, dac vagy eltávolodás áll? Sok szülő ilyenkor rögtön magát kezdi hibáztatni.„Valamit rosszul csináltam?”„Miért nem
Van egy kérdés, amit sok anya talán még magának sem mer feltenni: Tudod, milyen érzés, amikor néha túl sok a saját gyereked? Pedig sokkal több édesanya él ezzel a belső feszültséggel, mint gondolnánk. Egyszer egy édesanya keresett meg kétségbeesve. Az ötéves kisfiáról mesélt, és valami olyat mondott, amit sokan talán csak gondolatban mernek kimondani:„Egyszerűen nem bírom, hogy folyamatosan
Van egy érzés, amit csak az érthet igazán, aki szülő. Amikor ott ül veled szemben a gyermeked, látod rajta, hogy történik benne valami… mégsem enged közel. Kérdezel, de csak félmondatok érkeznek. „Semmi.” „Nem tudom.” „Jó volt.” És közben belül majdnem szétszakadsz, mert érzed: valami nincs rendben — csak nem tudod, mi. Egy édesanya keresett meg nemrég kétségbeesetten. A 15 éves fia
Egy kellemetlen igazság következik a kommunikációddal kapcsolatban: Valószínűleg már te is feltetted ezt a kérdést „miért nem ért meg engem a párom?” Dühösen. Csalódottan. Talán sírva kérdezed magadtól. Talán úgy, hogy közben biztos voltál benne: pedig én mindent elmondtam. És pontosan itt kezdődik a probléma. Mert a legtöbb kapcsolatban mindenki ugyanazt akarja: „Végre érts meg engem!” Naná. Teljesen logikusnak tűnik. Te elmondod,
„Én csak őszinte voltam.” Ismerős mondat? Sokszor halljuk – és sokszor teljes meggyőződéssel mondjuk ki. Hiszen mi baj lehet abból, ha valaki egyszerűen kimondja, amit gondol? Ha őszintén jelzi a problémát? Ha nem kertel? Csakhogy van egy pont, ahol az őszinteség már nem épít, hanem falat húz. Egy ügyfelem rendszeresen ugyanabba a helyzetbe került a párjával. Újra és
Úgy érzed, hogy a párodnak mindig van valami baja? Hogy újra és újra elmondja, mi zavarja, mi bosszantja, mi esett rosszul neki – és sokszor éppen te vagy az, aki ezt végighallgatja? Egy idő után könnyen megszülethet benned a gondolat: „Miért kell mindig mindent ennyire túlgondolni?” Pedig lehet, hogy nem egyszerűen „panaszkodásról” van szó. Vannak emberek, akiknek az érzelmi működése
Amikor a kommunikáció benned ragad! Volt már olyan érzésed, hogy valami nagyon bánt, mégsem jöttek a szavak? Hogy ott volt benned a feszültség, a csalódottság vagy akár a szeretet – de egyszerűen nem tudtad megfogalmazni? Nem arról beszélek, amikor néha mindenki elakad. Hanem arról, amikor ez újra és újra megtörténik. Amikor a gondolataid és érzéseid benned ragadnak,
Hogy mi? Na, hogy fejeznéd be a mondatot? Egy párkapcsolat különleges tér. Itt nem idegenekkel kommunikálunk, hanem valakivel, akinek a lelki világa idővel megismerhetővé válik. …alap az önismeret és a másik ember ismerete. És ez óriási lehetőség is egyben, leginkább arra, hogy jó megfigyelő legyen belőled és ezáltal jó emberismerő! Ha együtt élsz valakivel, van módod megfigyelni:Mennyire érzékeny bizonyos témákra?Hogyan
Page [tcb_pagination_current_page] of [tcb_pagination_total_pages]