Amikor a kommunikáció benned ragad!
Volt már olyan érzésed, hogy valami nagyon bánt, mégsem jöttek a szavak? Hogy ott volt benned a feszültség, a csalódottság vagy akár a szeretet – de egyszerűen nem tudtad megfogalmazni?
Nem arról beszélek, amikor néha mindenki elakad. Hanem arról, amikor ez újra és újra megtörténik. Amikor a gondolataid és érzéseid benned ragadnak, és inkább elhallgatod őket, mintsem kimondanád.
Sokan azt gondolják: a negatív érzések visszatartása egy érthető folyamat:
„Nem akarok vitát.”
„Majd elmúlik.”
„Nem akarom terhelni a másikat.”
És valóban, rövid távon könnyebbnek tűnhet csendben maradni.
De mi történik akkor, ha nemcsak a fájdalmat, hanem a pozitív érzéseidet is nehezen fejezed ki?
Ha ritkán mondod ki, hogy hiányzik valaki. Hogy hálás vagy. Hogy szereted. Hogy büszke vagy rá.
A kommunikációs adottságaink sokkal mélyebben hatnak a kapcsolatainkra, mint gondolnánk. Nem mindenki nő fel olyan közegben, ahol természetes az érzelmek kimondása. Van, aki megtanulta elrejteni őket, mert gyengeségnek tartották. Mások egyszerűen nem kaptak mintát arra, hogyan lehet egészségesen beszélni az érzésekről.
Pedig a szeretet nem mindig attól hiányzik egy kapcsolatból, hogy nincs jelen – hanem attól, hogy nem látszik.
Gondoltál már arra hogy az adottságokból fakad?
Volt olyan ügyfelem, akinek a párkapcsolata végül megszakadt. Nem megcsalás, nem konfliktus vagy eltávolodás miatt. A partner egyszerűen kevésnek érezte az érzelmek kifejezését a másik részéről. A hallgatást úgy fordította le magában: „Biztos nem szeret eléggé.”
És itt van a kommunikáció egyik legfájdalmasabb paradoxona: lehet, hogy valaki mélyen szeret, mégis képtelen ezt úgy megmutatni, ahogyan a másiknak szüksége lenne rá.
Az érzések kimondása egyrészt velünk született, másrészt egy tanulható készség.
A kommunikáció fejleszthető, de másképp, mint ahogy eddig gondoltál rá.
Érdemes megkérdezni magadtól:
Mikor mondtam ki utoljára őszintén, hogy mi bánt?
Mikor fejeztem ki valakinek azt, hogy szeretem?
