„Drágám, szerintem ezt a ruhát kihíztad.”
„Én csak őszinte vagyok.”
„Ne vedd már ennyire magadra.”
„Csak segíteni akarok.”
„Ezt nem rosszból mondom, de…”
„Túlreagálod.”
„Ha én a helyedben lennék, másik ruhát vennék fel.”
„Csak jót akarok neked.”
Ismerősek?
Ezek a mondatok sokszor nem a szándékon csúsznak el, hanem a hatáson.
Itt TELJESEN FÉLREMEGY a kommunikáció! Mert hiába akarunk jót, ha a másik ezt kritikának, leértékelésnek vagy bántásnak éli meg. Sokszor hisszük, hogy ha segíteni akarunk, ha „jó szándékkal” mondunk valamit a párunknak, akkor azt neki el kell fogadnia. Hiszen mi csak jót akartunk… igaz?
De a valóság ennél árnyaltabb.
Ha te könnyebben kommunikálsz, gyorsabban fogalmazol meg felismeréseket vagy véleményt, míg a partnered lassabban dolgozza fel ezeket, abból könnyen lesz félreértés – vagy akár sértődés is. És ilyenkor sokszor értetlenül állsz: „De hát csak segíteni akartam!” És pontosan itt van a kulcs. Amikor magunkból indulunk ki, nem látjuk a másik érzékeny pontjait. Mert azok nem a mieink. És bármennyire empatikusnak gondoljuk magunkat, ezekben a helyzetekben könnyű akaratlanul is fájdalmat okozni.
A jó szándék fontos. De önmagában nem elég.
A kérdés inkább ez:
- Hogyan mondod?
- Mikor mondod?
- És a másik vajon hogyan tudja ezt befogadni?
Mert a kapcsolat nem csak arról szól, mit akarsz adni hanem arról is, hogy a másik mit tud ebből elfogadni.
Te mit gondolsz erről? Te ismered a párod érzelmi befogadóképességét?
Nagyjából ismerem, de még a mai napig meg tud lepni, így 20 év után is.
De hát folyamatosan változunk és ez így van rendjén.